Felhívás

Kiindulópontunk

Az új média terminus nem tárgyszerűen lehorgonyozható jelentéssel bír, és referenciálisan nem egy adott, megbízhatóan körülhatárolható technológiára és médiumegyüttesre vonatkozik, hanem inkább az egyes médiumoknak a mindig megújuló jellegét jelöli. Ez az új az, aminek köszönhetően újra és újra megtalálja helyét a közvetítési eszközök széles palettáján az is, ami régi, az is, ami új, meg az az új is, ami már régi. Az aktuális médiakörnyezetben nem az 1+1=2 elve, azaz nem az előre kiszámítható összegzések elve működik. A dinamikus kölcsönösségek, a beágyazódások, az alkalmazásalapú vs webes megjelenés párhuzamosságai, a közösségi média becsatornázási lehetőségei, a mozgóképhasználat változatossága platform, kommunikációs cél, célközönség, készülék sajátosságainak a függvényében mind-mind meghatározzák azt, ahogy az egyenlet résztvevői már az összeadás/találkozás pillanatában maguk is megváltoznak, és önmaguk alternatív formáivá válnak.

Kérdéseink

• Ha több csatornához férünk hozzá, ha több adatunk van/lehet, akkor többet is tudunk? Mikor több a több?
• Mi az a többlet, amit a sok médium együttes jelenléte állít elő?
• Milyen többletet hoz a különböző szervezetek online kommunikációja?
• Hogyan alakulnak át az egyes közvetítési rendszerek, és szimbolikus formákként mi az a specifikus tulajdonságuk, amit más médiumok is átvesznek?
• Hogyan inspirálódik az új média a filmből, a gyerekkönyv-illusztráció a moziból stb.?
• Hogyan tágul az identitás a „mindenki művész”, „mindenki tartalomgyártó” kijelentések korszakában?
• Ha a megosztás, a közösségiség, a communitas korszakában végül nem érzékenységre teszünk szert a másféle nézőpontok, megközelítések irányában, hanem inkább immunitasra azokkal szemben, akkor mi az, ami megszületik: nyereség vagy veszteség, nyitás vagy bezárkózás?