Mi az új az új médiában?

Bármennyire változtatott is társadalmon, használatokon, jelentéseken az új média, bármennyire mutatja az összekapcsoltság, a hálózatiság működését, valahogy nem hisszük el, hogy ez tényleg ilyen. Ugyan egyre többféleképpen igazolódik vissza az, hogy a legszemélyesebbnek vélt én csupán egy összetett hálózati hely, és a hálózatból nyeri a jelentését, a rögzített, önidentikus én képzetét nem könnyen adjuk fel. Beszélünk ugyan hálózati énről, melyet folyékony, reflexív és folyamatosan alku tárgyát képező identitások alakítanak, ennek következményeit mégsem lehet viszont (egyelőre) visszafordítani például az akadémiai kutatómunkát végzők identitására. Elméletben tudjuk, hogy egy globális falu lakói vagyunk, mégsem ennek értelmében cselekszünk. Az új média talán attól új még mindig, hogy mi, a használói a régiek vagyunk.

Az új médiának mindig újnak kell maradnia – írja Fehér Katalin az új média modelljét kereső tanulmányában. Ez azt jelenti, hogy az új média folyamatosan kitér a megbízható, örökérvényű definíciók elől, újra meg újra arra kényszerít, hogy megtaláljuk azokat a fogodzókat, melyek az aktuális használatot, az aktuális jelentést megadják.

Ezúttal mégsem a stabil pontok, keretek keresésére hívjuk konferenciánk résztvevőit, inkább az instabil, a kiszámíthatatlan, a képlékeny, a mindig új összetevő(k) feltérképezésére kérjük fel mindazokat, akiket az új média változékonysága, megújulásai, trendjei bosszantóan vagy jótékonyan érintenek.